Szeretlek, gyönyörű Szilvike Kincsem

Közel

Éles a lét éle, mint a kés
Nincs küszködő erő s szenvedés
Fénnyel karcolt finom vonalak
Rajzolják meg édes arcodat
Drága Szépség

Tarkómon – akár finom kezed
Érzem a simító lágy szelet
És bár kívül bágyadt nyugalom
Bent vulkán minden gondolatom
Mert a tűz ég

Tekintetem már sosem üres
Mozdulatom vad, nem gépies
Olvasztó erőm felszínre jut
Feléd indul, testeden lefut

Nem vagy messze tőlem
Itt vagy már közel
Holnap, ha elindulsz
Hozzám érkezel