Hogy tudd, mit érzek, drága Szilvia

Élet-játszma

Fáradt sóhajként szálltam már feléd
Körém az ősz font lágy szél-óceánt
Feléd tartottam bár, nem láttalak
Hirtelen voltál itt
Megszűnt, mi nem számít
Céltalan vad patak medret talált

Sosem a játszma volt, mi érdekelt
Raktam a bábukat ösztön szerint
Vesztésre álltam, s már fájni se fájt
Aztán megláttalak
Érezni vágytalak
Most végre nyerni akarok megint

Mert újra ÉLET van
Félni most nem lehet
Őszinte, vad szavak
Hagyom, áradjanak
Célba induljanak
Lágyan találjanak
Félni most nem lehet
Mert most talán nyerek.