Ismerlek
Merről jöttél, honnan, nem tudom
De én ismerlek mégis, talán
Élénk tündérmosoly arcodon
Együtt fekszünk élet asztalán
Öröktől fogva fekszünk mi ott
Öröktől, csak egymásra várva
Többet vártunk mint más várhatott
Türelmünket nem dúlta lárma
A távolság pusztítani jött
A gonosz időt hívta társul
De nem győzhetnek erőnk fölött
Vágyunk levele sosem sárgul
Merről jöttél, honnan, már tudom
És tudom, ismerlek én már rég
Ismerem a mosolyt arcodon
S ismer minket fölöttünk az ég
