Öröm-buránk alatt
A falon át is tartalak, őrizlek
Kezed fogom, szorítom, és érzem illatod
Magammal én gondolatban elviszlek
Nélküled is úgy kerülöm már az oszlopot
Ujjaimban alakod érintése
Testemen csoda-tested, ölelésed nyoma
Bennem víztiszta tekinteted képe
S gyönyörű szemeid rám néznek és nem tova
Ha szíved dobban, enyém is megdobban
S ajkamra képzelt csókod szele is meglegyint
Lélegzetem a tiéddel szinkronban
Mint mikor egyszerre történnek a lépteink
Kínzó légköröd otthagyod; dúl a fagy
Kilépve onnan és boldogságba belépvén
Magadra én sosem hagylak, velem vagy
S öröm-buránk alatt létezünk, csak Te és én
